A Kispál és a Borz egy évvel, a Naphoz Holddal megjelenése után, gyakorlatilag ugyanott folytatta, ahol az elsõ albummal abbahagyták. A Gyárban rögzített, Föld, Kaland, Ilyesmi címû megnyilatkozást, ismét a beates témák, a sallangmentes dallamos gitárok, és a metronóm pontosságú dobok uralják. A mû állandó koncertezés közben született, de még ez sem gátolta meg Lovasiékat, hogy tele ne szórják néhány eszményi "indie" slágerrel. Rögtön az indító "Autók a tenger felé" címû opus felvezetése megfog. Innen aztán nincs megállás. Egymás után pörögnek a hol punkosan beindult (Tökéletes Helyettes), hol elgondolkodtató (Bujtogató), hol az apokalipszis képeit a hétköznapokkal vegyítõ (Jönni Fog Egy Lovas), vagy éppen emberi mivoltunk sötét oldalát megéneklõ (Kényszer Érdek Ösztönélet) számok. Lovasi, hazánk legismertebb pecása, ezen az albumon kezdi elõvezetni késõbb sokat citált képeit, megjelennek a halak (Halszív), amit azóta oly sokan oly sokféleképpen értelmeztek már…nem kímélve a félremagyarázó Bibliai vonatkozásokat sem, de megtaláljuk itt a késõbbi lemezek ismerõs témáját, a világunk sorsával foglalkozó kettõ négyes ûrértekezést is (Földtörténet). A basszusok eltaláltak, Kispál játéka már - már védjegyszerû, Brautigam pedig végzi a dolgát. Lovasi késõbb azt nyilatkozta, a lemezen jó nóták vannak, de üresen szól. Nos, ez utóbbi akár igaz is lehet, bár ezt a zenekarok nem nagyon szokták bevállalni, mondván a hangzás koncepció…ja és ne feledjük 1992-t írunk, csinált akkoriban valaki profi hangzású anyagot? - Radics Gábor